Izgulni sem volt ideje
kezi.hu 2009.12.28. 12:54
A kínai világbajnokság zárását követően Mátéfi Eszter magyar szövetségi kapitánnyal beszélgettünk, aki pozitív élményként élte meg a tornát, de látja, miben kell előrelépnie a válogatottnak.
- A kilencedik helynek pár évvel korábban aligha örült volna bárki egy női világverseny kapcsán, a most befejeződött világbajnokságon azonban látszódott: valami elindult, elkezdődött a magyar válogatott életében. Hogyan látta a világbajnokságot?
- Kétfelé bonthatjuk a szereplésünket. A kilencedik helyezés önmagában nézve korántsem a legjobb a magyar női kézilabdát tekintve, még akkor sem, ha az alapvető elvárásnak, azaz a csoportból való továbbjutásnak megfeleltünk. A mutatott játék és az eredmények azonban úgy érzem, sokkal biztatóbb képet vázolnak föl számunkra, és az eddig kapott visszajelzések is ezt erősítik meg bennem. Kilenc mérkőzésen öt győzelem és két döntetlen mellett kétszer szenvedtünk vereséget, tehát tizenkét pontot szereztünk. A vb-ezüstérmes franciák mérlege hét győzelem, három vereség, tehát tizennégy pont, a világ egyik legjobb játékos-keretével rendelkező románok tizenegy szerzett ponttal a nyolcadik helyen végeztek, míg a mögöttünk befutó osztrákok három győzelem mellett hat vereséget szenvedtek. Mindezt csak azért ecseteltem ilyen részletesen, hogy mindenki lássa: a mi sorsunkat meghatározta, hogy a csoportból pont nélkül érkeztünk, így aztán hiába vívtuk meg veretlenül a középdöntőt, amire rajtunk kívül csak a franciák és a koreaiak voltak képesek, a legjobbak közé nem volt esélyünk bekerülni. Számomra a torna legnagyobb élményének a spanyolok és a koreaiak elleni találkozók bizonyultak, ellenük remek meccseket vívtunk. Biztos vagyok benne, hogy ha kicsit is rutinosabb a társaság, vagy ha az ezúttal a vb-n nem szereplő kulcsembereink közül akár csak egy játékos is itt lehet velünk, akkor az ázsiaiak elleni meccset is hozzuk.
- Miben látta legerősebbnek a jelenlegi válogatottat?
- Azt hiszem, a védekezésünk volt a legjobb. Erre a felkészülés alatt is nagyobb hangsúlyt fektettünk, próbáltam kialakítani egy stabil hátsó alakzatot, mindenkinek megtalálni a legjobb helyet a hatos falban, úgy érzem, ez a védekezési formáció működött is, a kapusteljesítményünk és a kapusok, illetve a védőfal összhangjával sincsenek alapvető problémák, erre tehát bátran építhetünk. Természetesen szeretném variálhatóbbá tenni a védekezésünket, de az 5-1-es, 3-2-1-es formációk begyakorlásához sokkal több időre van szükség, nekünk most a torna előtt két hetünk állt rendelkezésre, hogy összecsiszolódjunk. Természetesen nem gondolom, hogy hátratett karral üldögélhetünk tovább, hiszen pontosan látom, miben kell javulnunk.
- Melyek a legfontosabb megoldandó feladatok a válogatottnál?
- A támadójátékunk hullámzó, a felkészülés alatt ennek tökéletesítésére kevés időnk maradt, de a világbajnokság meccsről-meccsre biztatóbb teljesítményeket láttam elöl is. Ha mindig úgy támadnánk, ahogyan tettük az Korea ellen harminc percig (az első félidőt követően a magyar válogatott 17-11-re vezetett – a szerk.), akkor elégedettek lehetnénk, ebből is látszik, hogy a potenciál megvan ehhez a csapatban. Természetesen több sérülés is sújtott minket a torna előtt és alatt, valamint hét vb-újonccal vágtunk neki Kínának, így az lett volna a meglepő, ha minden tökéletesen működik. Tisztában vagyok vele, hogy védekezésben is van hová előrébb lépnünk, a versenyrutin megszerzésével fegyelmezettebbé is kell válnia a csapatnak. A rutintalanságunk megmutatkozott akkor is, amikor fölösleges szabálytalanságok miatt állítottak ki minket, ha ebből akár csak eggyel kevesebbet követünk el mondjuk a koreaiak ellen, egy ponttal beljebb lettünk volna. Norvég játékostól szinte nem is láttam faultot ziccerben lévő ellenféllel szemben, míg mi elkövettünk ilyen hibákat. Ez is a rutintalanság következménye.
- Mire lehet alkalmas a jelenlegi csapat, kiegészülve Görbiczcel, Pálingerrel, Szamoránskyval? A kérdés azért is fontos, mert a szurkolók hagyományosan a legjobbak közé várják a válogatottat.
- Reményeim szerint a kilencedik helynél jobb szereplésre, de hogy ez konkrétan mit jelent? Ez a szerencse és a mindenkori sorsolás függvénye is. A jelenlegi csapat nyilván érettebb lett az által, hogy lejátszott kilenc meccset együtt, többségében nívós ellenfelekkel szemben. Szamoránsky Piroska visszatérésével erősödhet a beálló-játékunk, ha Pálinger Katalin is rendelkezésünkre áll, akkor ellene nyilván az elmúlt csaknem másfél évtizedben nyújtott teljesítménye miatt a legjobb játékosok sem vállalnak el minden lövőhelyzetet, Görbicz Anita pedig külön klasszist képvisel, váratlan egyéni megoldásai minden meccsen több gólt jelentenek, arról nem is beszélve, hogy a fenti klasszisokkal a játékvezetők előtt is nagyobb a tekintélyünk. Ha ők ott lehettek volna velünk Kínában, akkor véleményem szerint a győzelmeink száma kettővel biztosan több lett volna, de természetesen erről már kár beszélni.
- Szövetségi kapitányként ez volt az első komoly tornája, személyesen hogyan élte meg a felkészülést és a világbajnokságot?
- Óriási megtiszteltetés volt a magyar válogatottat szövetségi kapitányként vezetni a világbajnokságon. Bevallom, arra számítottam, hogy izgulni fogok, de a felkészülés alatt a feladatok kötöttek le, Kínába érkezve pedig mindig akadt megoldandó probléma: hol a csarnokfűtés hiánya miatt fáztak meg játékosok, hol a sérültek állapotáért aggódtunk, ezért nem értem rá akkor sem izgulni, alig vártam, hogy kezdődjön a vb. Később pedig sorra jöttek a meccsek, az edzések, a videózások. Egyre jobb közösséggé formálódtunk a vb alatt, a csapatmorál is egyre jobb volt, így összességében pozitív élménnyel tértem haza. Voltak hibáink, azon leszek, hogy a következő meccseken, már a tavaszi Eb-selejtezőkön kijavítsuk.
- Hogyan alakul a programja az év végén?
- Pénteken érkeztünk haza, hétvégén pihentem, de a hét elején természetesen már a békéscsabai csarnokban talál meg a munka. 29-én Siófokon játszunk Magyar Kupa-meccset, majd másnap következik Nyíregyházán a Kézilabda Gála, ahol a tíz évvel ezelőtti BL-győztes Dunaferrel újra összeállunk. Sajnos csak lélekben tudtam készülni az év végi eseményre, de nagyon örülök, hogy együtt leszünk a lányokkal.
|