A magyar válogatottnak kapus-, irányító-, beálló- és szélső poszton a jövő szempontjából komoly problémái nincsenek, a jövőbeli sikeres szereplés záloga éppen ezért az átlövő-kérdés megnyugtató megoldása.

Öt átlövővel, Bulath Anitával, Szekeres Klárával, Tomori Zsuzsával, Tóth Tímeával és Zácsik Szandrával szerepelt a világbajnokságon a magyar csapat, balkezes játékos nélkül. Ez utóbbi talán az első és legnagyobb probléma, hiszen messze már az idő, amikor jobbátlövőben Németh Helga, Nagy Anikó, és főként Bojana Radulovics szerepelt magyar nemzeti színekben. Mehlmann Ibolya utoljára a 2007-es franciaországi világbajnokságon játszott a csapatban (finoman szólva sem nyújtott túl emlékezetes teljesítményt), szülését követően pedig késik a visszatérése, Sopronyi Anett, az elmúlt szezon élvonalbeli gólkirálynője pedig eddigi, címeres mezben nyújtott teljesítménye alapján nem fér be a válogatottba. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a jelenlegi „kínálattal” kell gazdálkodnia Mátéfi Eszternek, éppen ezért sorra vettük átlövőink vb-teljesítményét, illetve a bennük rejlő perspektívát.

A nemzeti csapatban az elmúlt hónapokban egyre többet foglalkoztatott Bulath Anita kapta meg a bizalmat a jobbátlövő posztján, aki ugyan jobbkezes játékos, de klubcsapatában, a Debrecenben is az ellenkező oldalon számítanak rá. Sokan így is kényszermegoldásnak tartották a szerepeltetését, ő azonban alaposan rácáfolt a tamáskodókra. Herr Orsolya és Bódi Bernadett után a legtöbb időt töltötte a pályán, és mind támadásban, mind védekezésben stabil, egyenletesen magas színvonalú játékkal rukkolt elő. A statisztikák is alátámasztják mindezt: 34 góljánál csak Zácsik Szandra szerzett többet, míg a lövési hatékonyság tekintetében egyedül a csupán 8-szor próbálkozó Szekeres előzte meg az átlövők közül. Góljai mellett 13 alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe a társait, a védelemben pedig szintén stabil pont volt, határozott, kemény játékával - amit 4 kétperces kiállítással és egy piros lappal „honoráltak” a játékvezetők - a hátsó alakzat egyik vezéregyéniségének bizonyult.

Ugrani kell!

Ha valaki, akkor Bakó Botond, a DVSC-Korvex vezetőedzője igazán tisztában van Bulath képességeivel és a benne rejlő potenciállal: - Elégedett voltam Anita játékával, minden válogatott közül - Herr Orsival karöltve - a legtöbb időt töltötte a pályán, ebből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg a szövetségi kapitány is megfelelőnek látta a teljesítményét. Hosszabb kihagyás után jól felvette a ritmust, stabil, elfogadható teljesítményt nyújtott. Nem mondom, hogy nem lehetett volna még jobb, de mindenképpen lehetett rá számítani. Nyáron érkezett Debrecenbe, motiválta őt az új környezet, és az, hogy egy új csapatnál új szerepkörben – a jobblövő posztján – kell helytállnia, de meg tudta oldani a feladatot. Pillanatok alatt megértette magát a társakkal, gyorsan beilleszkedett.  Nagyon széles lövőrepertoárja van, jó és gyors a karja, az elhajlásos, a kitámasztásos, test mellől indított takart lövéseit tovább kell erősíteni és alapozni kell rájuk a jövőben is. Nagyon gólerős, igazi befejező játékos, és a védekezését is kiemelném, kemény, határozott játékával nagy hasznára van hátul is a csapatának. Hogy mi az, amiben még előreléphet? Elsősorban a beálló-kapcsolatot kell erősíteni, forszírozni, illetve a felugrásokból történő veszélyeztetést kell javítani, még gyakoribbá tenni. A magyar mezőnyben ugyanis szinte kizárólag csak akkor ugranak fel a játékosok, ha lőni akarnak, előkészítés céljából, vagy azért, hogy a falat nyomás alatt tartsák, kevesen teszik. Szerencsére partner abban, hogy mindezt megtanulja, tovább csiszolja. Ugyanakkor bizonyította jobbátlövő pozícióban, hogy lehet rá számítani. Ha így teljesít az elkövetkezendő időkben, továbbra is be fogják hívni a válogatottba és hosszú távon is építenek rá. A mostani válogatott szereplésének az volt a kulcsa, hogy komoly csapatmunka, és egy jó szellemű, egységes társaság alakult ki. Ez a kulcs ebben a játékban, ha a szükséges kohézió nem alakul ki a felkészülés alatt, nem lehet kiemelkedő eredményt elérni. Voltak hiányzói a válogatottnak, ha ők visszatérnek, biztos, hogy hozzá tudnak majd tenni a játékhoz, de fontos, hogy a csapategység továbbra is mindenek felett álljon, ezért ennek fenntartása komoly kihívás lesz Mátéfi Eszter számára – hangsúlyozta a Loki trénere.

Szekeres Klára Békéscsabán a védelem oszlopa, irányítója, és jól láthatóan ezt a szerepet szánja neki a kapitány a válogatottban is. Mivel a védekezés összefogása kapcsán az összeszokottság kulcsfogalom, így Szekeres újoncként természetesen még nem csiszolódhatott össze tökéletesen Tomorival, vagy éppen Zácsikkal, de a magyar csapat védekezésben az elmúlt évekhez képest előrelépett. Szekeres támadásban nem fér be a csapatba, de a mai kézilabdában még a legjobb csapatokban is találhatók tisztán védőjátékosok (Tonje Larsen a norvégoknál vagy Muravjova az oroszoknál). 

Nagy talányok

Tomori Zsuzsa ugyan még mindig nagyon fiatal, ám ennek ellenére tekintélyes nemzetközi rutinnal bír, a képességeivel pedig mindenki tisztában van, így talán joggal várta tőle a közvélemény, hogy húzóembere legyen a csapatnak. Ez azonban legfeljebb csak egyes időszakokban sikerült, a győri átlövő meglehetősen hullámzó játékot produkált Kínában. A mutatói sem a legjobbak, 44 lövéséből csak 19 kötött ki a hálóban. Mindez 43 százalékos teljesítmény, aminél csak Orbán Adrienn volt pontatlanabb. Amíg az ETO színeiben képes meccseket eldönteni (igaz, a hullámzó játék és az „átaludt” meccsek ott is jellemzőek rá), addig a világbajnokságon nem tudott kiemelkedni a csapatból. Klubedzője, Konkoly Csaba így vélekedik teljesítményéről: - Nem tudom, mi lehet a hullámzó teljesítménynek az oka. Klubszinten is nagyok vele szemben az elvárások, jóval egyenletesebb játékra lenne szükség a válogatottnál. Nem tudtam minden mérkőzést követni, csak 3-4 találkozót láttam, ezek alapján védekezésben hozta azt a teljesítményt, amit szokott, támadásban azonban haloványabb volt. Nagyon remélem, hogy idővel jobbat tud majd nyújtani, mert ez a fiatal válogatott, amely most egy felmérő világbajnokságon vett részt, később nagyobb teljesítménykényszer alatt fog játszani. Persze voltak most is olyan időszakok, amikor hozta magát, az osztrákok elleni helyosztó második félidejét például egy 4/4-es szériával kezdte. Úgy láttam, hogy elsősorban Bulath Anitával volt versenyeztetve, amiből most Buli jött ki jobban. Ugyanakkor Zácsik Szandra berobbanásával a balátlövő poszt is egy kiváló játékossal gazdagodott, tovább bővítve a variációs lehetőségeket.

Tóth Tímea Tomorihoz hasonlóan a válogatott egyik nagy talánya. 2008-ben BL-gólkirálynő volt, jelenleg vezeti az NB I góllövőlistáját, a világbajnokságot megelőzően az utolsó fordulóban 13 góllal vezette győzelemre a Vácot korábbi sikerei helyszínén, a Ferencváros otthonában. A válogatottba 2002-ben került be, akkor még elsősorban védőjátékosként, később fokozatosan kapott mind több szerepet támadásban is. Nagy tornán, sorozatban azonban nem tudott a válogatott húzóemberévé válni, bár Németh András kapitánykodása alatt többször teljesített jól. A pekingi olimpián végig megfázással küszködött, nem is ment neki jól a játék, a macedóniai Eb-t kihagyta, a kínai világbajnokságon pedig inkább támadásban lépett pályára, de Zácsik Szandra egyértelműen jobbnak bizonyult nála. Kérdés, kinek a felelőssége, hogy Tóth Tímea nem tud vezéregyéniséggé válni a válogatottban? Elvárhatjuk-e tőle, hogy kulcsember legyen, vagy át kell fogalmazni a vele szemben az utóbbi években támasztott elvárásokat, amelyeknek nem tud megfelelni?

Zácsik Szandra a vb egyik felfedezettje, bár támadásban egy-egy időszakban több hibát követ el, tizenkilenc éves korának tudható be a néha hullámzó játék, ám a klasszikus átlövő megtestesítője: messziről felugrik és lő – többnyire gólt. Alighanem jót tesz neki, hogy ebben a szezonban Ljubljanában szerepelhet és BL-meccseken edződhet. A világbajnokságon védekezésben is lehetett rá alapozni, és kétség nem fér hozzá, hogy jelenleg a magyar válogatott első számú balátlövője.