Kilencedik helyen végzett a magyar női válogatott a kínai világbajnokságon, a konkrét helyezésnél azonban sokkal fontosabb – egyben szívderítőbb – a csapat teljesítménye: kisebb-nagyobb hibák ellenére egy új nagycsapat csíráit láthattuk a torna két hete alatt.

Röviden: Mátéfi Eszter két hét alatt igazi csapatot épített a világbajnokság előtt. A szó legnemesebb értelmében. Amíg első kapitányi fellépésén, a szeptemberi dániai Világkupán sokszor láttunk a válogatottól bátortalan játékot, meccs közben falfehér arcokat, és elszenvedtünk egy történelmi, húsz gólos vereséget Norvégiától, addig a világbajnokság előtti két hetes felkészülés a pedagógiából is jelesre vizsgázó szakember számára elegendőnek bizonyult, hogy olyan válogatottan állítson ki már a csoportmeccsekre, amely mer játszani. A kötelezőt biztosan hozta a csapat Tunézia, Chile, majd az utolsó selejtező-meccsen Japán ellen, Románia ellen rossz első félidőt produkált ugyan, de talpra állva végül tisztes vereséget szenvedett, Norvégiával szemben az utolsó tíz percet kivéve pedig még a győzelemre is volt esélye a csapatnak (a skandinávok ellen ilyenre utoljára tétmeccsen négy éve, a 2005-ös vb-n voltunk képesek). A középdöntőt a teljes vb-mezőnyből három csapat vívta meg veretlenül: a franciák (3 győzelem), illetve a koreaiak és a magyar válogatott (1-1 győzelem, 2-2 döntetlen), ám a csoportból papírforma szerint pont nélkül érkeztünk, így amíg előbbi csapatok az elődöntőben, illetve a 5. helyért sorra kerülő helyosztón szerepelhetnek, addig mi a 9. helyért játszottunk. A spanyolok és a koreaiak elleni döntetlen ettől a válogatottól akkor is bravúrnak számít, ha az ázsiaiak ellen nyolc góllal is vezettünk már, kézilabdában tudniillik nem lehet véletlenül jól játszani, márpedig a magyar női válogatott képes volt jó teljesítményre, nem is kevésszer: a jövőre nézve igazán biztató teljesítményt nyújtottunk Norvégia, Spanyolország és Korea ellen is, hogy csak az élcsapatok elleni partikat vegyük. Könnyű lenne azt mondani, hogy Pálinger, Görbicz és Szamoránsky visszatérésével ez a csapat még komolyabb terveket szőhet, ám a kapitány számára itt az újabb feladat: három klasszisunkat illessze úgy játékba, hogy még előrébb lépjen a válogatott, miközben a most vezéregyéniséggé váló Herr, Bulath, Zácsik és Szucsánszki teljesítménye se essen vissza. A kapitány azonban ezzel a vb-vel bebizonyította: nincs lehetetlen.   

A kézi.hu értékelése (a játékosokat 1-10-ig osztályoztuk):
Kapusok:
Herr Orsolya (8): Pálinger távollétében abszolút vezéregyénisége lett a csapatnak, jól láthatóan érezte, hogy bízik benne a kapitány, így tudása közel maximumát nyújtotta, az igazán komoly csapatok ellen a meccsek nagy részében bravúrosan védett. (9 mérkőzés, 275/104 védés, 38 %-os védési hatékonysgá)
Pastrovics Melinda (6): Hat mérkőzésen kapott szerepet, döntő meccsszituációkban kevésszer volt a pályán. (6 mérkőzés, 53/19 védés, 36 %-os védési hatékonyság)
Triffa Ágnes (6.5): Mindössze 25 lövés ment a kapujára, a keretből ő töltötte a legkevesebb időt a pályán, viszont több mint 50 százalékos hatékonysággal védett. A csoportból való továbbjutásról döntő, Japán elleni mérkőzés második félidejében a kapujára menő lövések 60 százalékát védte, nagyban hozzájárulva ezzel a középdöntő eléréséhez. (4 mérkőzés, 25/13 védés, 52 %-os védési hatékonyság)
Jobbszélsők:
Bódi Bernadett (6): Minden meccsen szóhoz jutott, 25 lövésből 17 gólt ért el, többnyire tehát értékesítette a helyzeteit, de kevés alkalommal tudták helyzetbe hozni társai. Gyors lerohanásból mindössze két gólt lőtt. (9 mérkőzés, 17 gól, 68 %-os lövőteljesítmény, 1 kiállítás)
Orbán Adrienn (5): Neki volt a leggyengébb lövőszázaléka a magyar csapatból a tornán (18 lövésből 5 gól), 7 mérkőzésén kevésszer került helyzetbe, öt indulásból kétszer talált be. (7 mérkőzés, 5 gól, 28 %-os lövőteljesítmény)
Átlövők:
Bulath Anita (8): A magyar válogatott talán legkiegyensúlyozottabban teljesítő játékosa, annak ellenére, hogy a mezőnyjátékosok közül ő volt a legtöbbet a pályán. Képességeihez mérten a maximumot hozta ki magából, kérdés, mennyit tud még fejlődni a következő években. Támadásban és védekezésben is alapember, noha idén őszig csak nagyon kevés lehetőséget kapott a válogatottban, de Kínában megmutatta, hogy lehet rá építeni. (9 mérkőzés, 34 (2) gól, 58 %-os lövőteljesítmény, 4 kiállítás)
Szekeres Klára (6): Többnyire védekezésben kapott szerepet, bár nem volt túl sokat a pályán. A rábízott védekezés-irányító feladatokat megoldotta, bár gyakran állították ki. (8 mérkőzés, 5 gól, 63 %-os lövőteljesítmény, 6 kiállítás)
Tomori Zsuzsanna (5): Játéka továbbra is talány, hiszen hosszú percekre el tud tűnni a pályán, sok hibával játszik, és a gyorsaságán is lenne mit javítani. Annak ellenére, hogy a BL-győztes Győrben alapember, a válogatottban viszont ritkán képes jó teljesítményre. (9 mérkőzés, 19 (1) gól, 43 %-os lövőteljesítmény, 4 kiállítás)
Tóth Tímea (5): Húzóembernek kellett volna lennie, ehhez képest epizódszerep jutott csak neki a világbajnokságon. És nem azért, mert nem kapott bizalmat a kapitánytól, hanem, mert sokadszor „bizonyította”: a válogatottban megközelíteni sem tudja klubformáját. Nagy kérdés, hogy ez kinek a felelőssége. (9 mérkőzés, 34 (8) gól, 56 %-os lövőteljesítmény, 1 kiállítás)
Zácsik Szandra (8): A külföldiek számára alighanem a világbajnokság egyik legnagyobb felfedezettje. Támadásban és védekezésben egyaránt kimagasló teljesítményt nyújtott, csak rövidebb hullámvölgyei voltak. A magyar csapat legjobb góllövőjének bizonyult a tornán. 38 akciógólt szerzett, 2 alkalommal büntetőből talált be. (9 mérkőzés, 40 (2) gól, 56 %-os lövőteljesítmény, 4 kiállítás)
Irányítók:
Kovacsics Anikó (6): Lendületet vitt a csapat játékába, nagy kedvvel szervezett, a büntetőket is megfelelő százalékkal értékesítette. (8 mérkőzés, 22 (8) gól, 58 %-os lövőteljesítmény, 2 kiállítás)
Szucsánszki Zita (7): Görbicz távollétében egyértelműen ő volt a csapat első számú karmestere, ennek megfelelően nem is okozott csalódást, képes volt stílust adni a csapat támadásainak, jól szervezte a játékot, betörésekből, egyéni akciókból, de átlövésekből is eredményes volt. (8 mérkőzés, 27 (5) gól, 50 %-os lövőteljesítmény, 4 kiállítás)
Beállók:
Szabó Valéria (6.5): Helyzeteit többnyire gólra váltotta, igaz, ritkán jutott el hozzá a labda, védekezésben jól teljesített. (9 mérkőzés, 13 gól, 72 %-os lövőteljesítmény, 2 kiállítás)
Tóth Katalin (6.5): Egy kivételével gólra váltotta helyzeteit, ami parádés teljesítmény, ügyes beálló-játékot mutatott, a jövőben még többet lehetne foglalkoztatni. (9 mérkőzés, 16 gól, 94 %-os lövőteljesítmény, 2 kiállítás)
Balszélsők:
Juhász Gabriella (6): Vérten sérülése miatt sok lehetőséget kapott, indításait többnyire gólra váltotta, szélről azonban többet hibázott, védekezésben pedig nem találta a helyét, gyakran rontott ki feleslegesen a falból, sok gólt lőttek róla, szélsőhöz képest nagyon gyakran állították ki. (9 mérkőzés, 23 gól, 70 %-os lövési hatékonyság, 5 kiállítás)
Vérten Orsolya (0): A csapatkapitány a középdöntőben egyik mérkőzésen sem léphetett pályára, mivel a norvégok elleni találkozó első félidejében lábizom-sérülést szenvedett, így a magyar csapat legfontosabb találkozói közül mindössze a románok, valamint egy félidőt a norvégok ellen szerepelhetett. Lerohanásait gólra váltotta, szélsőpozícióból néha hibázott, védekezése megfelelő volt, teljesítménye azonban sérülése miatt nehezen értékelhető. Az osztrákok elleni helyosztóra visszatérve hamar bizonyította, hogy mekkora klasszis. (5 mérkőzés, 21 gól, 68 %-os lövőteljesítmény).