A magyar válogatott két papírforma-győzelem (Tunézia és Chile) után Romániától és Norvégiától is hat-hat gólos vereséget szenvedett, a mérkőzések egy-egy periódusában ugyan tanácstalan játékot mutatva, de egészen biztató momentumokat is produkálva. Ezt követte a Japán elleni, a középdöntőbe jutás szempontjából sorsdöntő meccs, amelyet hét góllal nyertek meg a mieink, a hajrában már az izgalmaktól is megkímélve a szurkolókat. A minimális célt immár teljesítő csapat a középdöntőben szombaton az Eb-ezüstérmes spanyolokkal, vasárnap az olimpiai bronzérmes Dél-Koreával, kedden pedig a házigazda Kínával találkozik.

Mátéfi Eszter az utóbbi években a Békéscsaba edzőjeként és a válogatott szövetségi kapitányaként is a védekezés fontosságát hangsúlyozta. Klubcsapata az elmúlt szezonokban attól is vált sikeressé, hogy az egész élvonalbeli mezőnyben az egyik legkevesebb gólt kapta, e mutatóban legfeljebb a győriek előzték meg a viharsarkiakat.

A magyar válogatott védőteljesítménye a világbajnokságon eddig felemás, hiszen a középdöntőbe jutott csapatok közül mindössze a németek kaptak több gólt a mieinknél, ugyanakkor az elődöntőbe joggal pályázó norvégok és a románok ellen a magyar védekezésére – figyelembe véve az ellenfelek kiemelkedő játékerejét – nem lehetett nagyon nagy panasz, hiszen az északiaktól kapott 25 gól dicséretes védőmunkát mutat, és a románok ellen beszedett 31 találat sem azt mutatja, hogy átrohantak volna a mieinken. Mindezt ellenpontozza a tunéziaiak és a japánok ellen kapott 25, illetve 28 gól, ami a csoport 4. és 5. helyén végzett csapatok játékstílusát és erejét figyelembe véve már korántsem dicséretes teljesítmény. A magyar csapat legbiztosabb posztjának a kapuspozíció tűnik, Herr Orsolya szinte valamennyi meccsen kiemelkedően teljesített (58 védésénél az egész mezőnyben mindössze a román Ungureanu mutatott be többet), 38 százalékos védési hatékonysága jónak számít, a norvégok elleni 40 százalékos mutatója pedig klasszis produkciót mutat. Triffa Ágnes a japánok elleni, sorsdöntőnek bizonyuló találkozón 18 lövésből 11 labdát fogott, döntően hozzájárulva a magyar győzelemhez. Összességében tehát állíthatjuk, hogy Pálinger Katalin távollétében eddig a legkevésbé sem kapusainkon múlik a jó szereplés.

A védekezés keménységét illetően a magyar válogatott kapta az 5. legtöbb kiállítást a vb-n (Argentína, Brazília, Kongó és Dánia játékosait küldték ki a mieinknél több alkalommal), a labdaszerzések listáján ugyanakkor a mieink Szucsánszki és Tomori vezérletével a 3. helyen állnak, a blokkolások számában viszont a középmezőnyben vagyunk. A visszarendeződésünk a románok ellen mindössze három alkalommal nem működött (ennyiszer indítottak le minket Lecusanuék), a norvégok viszont 11 alkalommal vezették ziccerben a labdát Herr Orsolyára. Összességében a magyar védőmunka egyelőre nem számít kiemelkedőnek a vb-mezőnyben, igaz, a középdöntő eléréséhez megfelelő teljesítményt nyújtott eddig a csapat az öt csoportmérkőzésen.

A támadójátékunkkal több probléma akad, ez leginkább a norvégok elleni mérkőzés utolsó negyedórájában ütközött ki, amikor Bulath 47. percben dobott gólját követően mindössze egy találatra voltunk képesek, Kovacsics az utolsó percben talált be Lunde kapujába, amikor már eldőlt a mérkőzés. Távoli lövéseinknek 41 százalékából lett gól (ez a mutató meglepetésre a norvégoknál mindössze 18 százalék, míg a románoknál hozzánk hasonlóan 41 százalék), leindítani azonban az élcsapatoknál jóval ritkábban tudjuk ellenfeleinket (öt mérkőzésen harminccal kevesebb alkalommal tudtuk végigvinni gyors indításainkat, mint két szintén továbbjutó csoportellenfelünk). Több kritika érte a magyar csapatot amiatt is, hogy a szélsőket keveset foglalkoztatjuk, ám e tekintetben talán meglepő, hogy Bódi, Orbán, Vérten és Juhász 31-szer próbálkozhatott a szélekről, szemben például a skandináv játékosokkal, akik mindössze 26-szor kaptak megjátszható labdát. A románok ebben a mutatóban másfélszer bizonyultak hatékonyabbnak (46 lehetőség a szélsők számára felállt fal ellen).

A magyar csapat legjobb támadójátékosa eddig Tóth Tímea volt, aki 21 akciógólt szerzett, Bulath, Szucsánszki és Vérten 16-16, Juhász 15, Zácsik pedig 13 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába a büntetőket nem számítva. A lövőszázalékunk az első öt mérkőzésen 59 volt, kevéssel elmaradva a norvégoktól (61), kicsivel többel a románoktól (65). 

Lássuk középdöntőbeli ellenfeleink eddigi teljesítményét! A D-csoportot százszázalékos teljesítménnyel megnyerő spanyolok az első négy meccsüket könnyedén nyerték (egyedül Kína ellen szenvedtek egy félidőt, ám 11-9-es szünetbeli vezetés után 27-12-re nyertek), majd a csoportdöntőn, egy rendkívül izgalmas találkozón 28-27-re verték a koreaiakat, Begona Fernandez két perccel a vége előtt szerezte a győztes gólt döntetlen állásnál. A spanyolok kapusteljesítménye az egész vb-mezőnyben a legjobb, Gonzalez és Ciobanu egyaránt a kapura menő lövések felét(!) hárította eddig, szélről a magyar csapattal hasonló számban próbálkozhattak, míg gyors indításból 43-szor, azaz kevesebb alkalommal, mint a mieink. A spanyolokra az agresszív védekezés a jellemző, ennek ellenére azonban csak meccsenként 2-3 alkalommal játszottak eddig emberhátrányban.

A koreaiak stílusa sohasem feküdt a magyar csapatnak, hiszen remekül indítanak, felállt fal ellen ragyogóan bontják meg a védelmet gyors játékukkal, szélsőiket megjátszva pedig tiszta helyzetbe kerülnek vagy büntetőt harcolnak ki.

A kínaiakkal közvetlenül a világbajnokság rajtja előtt már találkozott a magyar válogatott, akkor 30-24-re győzött Mátéfi Eszter együttese. A házigazdák a koreaiaktól nyolc, a spanyoloktól tizenöt góllal kapott ki, tehát gyengébb játékerőt képviselnek, mint a D-csoport másik két továbbjutója, ezért a keddi középdöntőn esélyesebbnek tűnik a magyar válogatott.

Női vb 2009 középdöntő II-es csoport
1.	Spanyolország	3	2	1	0	76-60	5 p
2.	Románia	3	2	0	1	95-69	4 p
3.	Koreai Köztársaság	3	2	0	1	88-80	4 p
4.	Norvégia	3	2	0	1	77-71	4 p
5.	Magyarország	3	0	1	2	65-77	1 p
6.	Kína	3	0	0	3	56-100	0 p